Legalabb harom hete setaltam haza ilyen idoben.
Egeszen az egyetemtol indultam gyalog, at a belvaroson, aztan le a folyopartra.
Szepseges napsutesben.
Na tessek...ilyen kepek keszulnek ha hagyjak a turistat egyedul setalni...
...meg ilyenek...de azert jol ereztem magam! Bizony!
Ez a haz emlekeztetett engem egy gyerekkori plakatra a szobank falan, amin fakockabol volt az egesz haz felepitve... Kicsit fakockas ez is...meg ures...meg szep!
Ez a hid az utolso hid a folyon az ocean elott. neve: Ponte da Arrábida
itt talalkoztam Izabellel es Rozsikaval. Setaltunk mig le nem ment a nap, kisebb nagyobb izgalmak kozepette...
Rozsi elszabadult, es megkergette a madar rezervatum bekes lakoit a lemeno napsugarak u
tolso pillanataiban, ez az igazi szabadsag :)
Ott fut....(egy termeszet fotos felvetele)
Na es aztan, mikor befogtuk Rozsit, talalkoztunk egy kedves latogatoval, aki aki aztan eljott velunk vacsorazni egy helyi pizzeriaba, es nagyon nagyon jot ettunk, mulatoztunk egyutt!
...itt a vege fuss el vele
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése